– Lehetőségek, kihívások, jó gyakorlatok

Az eurázsiai hód ökoszisztéma-mérnök faj, jelentős, stabil állománnyal rendelkezik hazánkban. Ma már nem a faj megőrzése jelent kihívást a természetvédelemnek, hanem az általa létrehozott vizesélőhelyek védelme. Gátjai megemelik a felszíni víz és a talajvíz szintjét, javítják a terület hidrológiai állapotát. A hódgátak természetes, időszakos és részleges lefolyási akadályt képeznek. Ellentétben egyes műtárgyakkal, mesterséges küszöbökkel, ezek az ágakból, iszapból és lágyszárú növényi anyagokból épült struktúrák nem szüntetik meg a vízfolyás hosszirányú átjárhatóságát.

Hódgát – Fotó: Juhász Erika

A patakok árterét napjainkban nagyon gyakran nem a táji adottságoknak megfelelően használjuk, hanem pl. intenzív mezőgazdasági művelés alá vonjuk azokat. A patakárterek időszakos vízborítású területei elsősorban legeltetésre és kaszálásra lennének alkalmasak. A mélyebben fekvő területek közvetlenül többnyire nem hasznosíthatók, ám az ezeken megvalósuló vízmegtartás a talajvízszint emelése és a mikroklíma szabályozása révén kedvező hatást gyakorolhat a környező gyepekre, erdőkre és mezőgazdasági területekre is. Ez a hatás az éghajlatváltozás tendenciáira és az aszályos nyarakra való tekintettel kiemelten fontos lehet a jövőben. Kutatásaink eredményei szerint a hód által létrehozott mocsarak és nedves gyepek védett kétéltűfajok táji szinten meghatározó fontosságú szaporodóhelyei, valamint védett és fokozottan védett madárfajok élőhelyei.

Konfliktushelyzetek esetén a hódgátak természetvédelmi hatósági engedély birtokában elbonthatók. A gátbontással azonban a vízmegtartás és a biodiverzitás-védelem szempontjából jelentős értéket veszítünk. A táji szintű vízvisszatartás a természet és a helyi lakosság közös érdeke, ami azonban gyakran ütközik egy-egy terület tulajdonosának gazdasági érdekével. Fontos lenne ösztönözni ezen tulajdonosokat 1) a jelenlegi tájhasználat megváltoztatására az időszakosan vízzel borított területeken (áttérés legeltetésre, kaszálásra), 2) az állandó vízborítású területeken a gazdálkodás felhagyására. Patakjaink mentén érdemes lenne kijelölnünk egy természetes védőzónákból, „vízpufferként” szolgáló területekből álló hálózatot.

A hód természetes megoldást kínál a táji szintű vízvisszatartásra. A hódgátrendszerek fékezik a villámárvizeket és csökkentik az árvízcsúcsot. A hód hatásához hasonló, természetvédelmi szempontból „jó gyakorlatokat” alakíthatunk ki rönkgátakkal, hódgátanalógokkal, sziklagátakkal, ökológiai fenékküszöbökkel. Néhány olyan mintaprojekt már hazánkban is megvalósult, melyek célja a lefolyáslassításon és a vízvisszatartáson alapuló árvízi védekezés.

A hódgátak által duzzasztott vízszint szabályozható. A vízvisszatartás természetes és természet-alapú megoldásai bölcs tervezéssel beépíthetők a vízgazdálkodásba. A konfliktushelyzetek hosszútávú és szakszerű kezelésére számos technikai megoldás áll rendelkezésre, melyekkel a rendszeres gátbontás és vizesélőhely-megszűntetés általában kiváltható. Egy másik magyarországi mintaprojektben egy iszaptározó gátjának állagjavításával és védelmével sikerült megőrizni a hód által létrehozott értékes mocsarat.

Szlovéniában, nem messze a magyar határtól a hód által duzzasztott vízszintet hódgát-csőátvezetéssel szabályozzák – Fotó: Juhász Erika

Írta: Juhász Erika

Ajánlott irodalmak

Brazier, R. E., Puttock, A., Graham, H. A., Auster, R. E., Davies, K. H., Brown, C. M. (2021). Beaver: Nature’s ecosystem engineers. Wiley Interdisciplinary Reviews: Water, 8(1), e1494.
https://doi.org/10.1002/wat2.1494

Dalbeck, L., Janssen, J., Völsgen, S. L. (2014). Beavers (Castor fiber) increase habitat availability, heterogeneity and connectivity for common frogs (Rana temporaria). Amphibia – Reptilia, 35(3), 321–329. https://doi.org/10.1163/15685381-00002956

Fairfax, E., Whittle, A. (2020). Smokey the Beaver: beaver‐dammed riparian corridors stay green during wildfire throughout the western United States. Ecological Applications, 30(8), e02225.
https://doi.org/10.1002/eap.2225

Koiv-Vainik, M., Kill, K., Espenberg, M., Uuemaa, E., Teemusk, A., Maddison, M., … & Kasak, K. (2022). Urban stormwater retention capacity of nature-based solutions at different climatic conditions. Nature-Based Solutions, 100038.
https://doi.org/10.1016/j.nbsj.2022.100038

Larsen, A., Larsen, J. R., Lane, S. N. (2021). Dam builders and their works: Beaver influences on the structure and function of river corridor hydrology, geomorphology, biogeochemistry and ecosystems. Earth-Science Reviews, 218, 103623.
https://doi.org/10.1016/j.earscirev.2021.103623

Law, A., Gaywood, M. J., Jones, K. C., Ramsay, P., Willby, N. J. (2017). Using ecosystem engineers as tools in habitat restoration and rewilding: beaver and wetlands. Science of the Total Environment, 605, 1021–1030. https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2017.06.173

Nummi, P., Holopainen, S. (2014). Whole‐community facilitation by beaver: ecosystem engineer increases waterbird diversity. Aquatic Conservation: Marine and Freshwater Ecosystems, 24(5), 623–633. https://doi.org/10.1002/aqc.2437

Puttock, A., Graham, H. A., Cunliffe, A. M., Elliott, M., Brazier, R. E. (2017). Eurasian beaver activity increases water storage, attenuates flow and mitigates diffuse pollution from intensively-managed grasslands. Science of the Total Environment, 576, 430-443.
https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2016.10.122

Thompson, S., Vehkaoja, M., Pellikka, J., Nummi, P. (2021). Ecosystem services provided by beavers Castor spp. Mammal Review, 51(1), 25–39. https://doi.org/10.1111/mam.12220