Takács Péter az alábbi, Győr-Moson-Sopron vármegyei tapasztalatait osztotta meg velünk a hodterkep.hu weboldalon:

„Az egész megyében elterjedtek (Mosoni-Duna, Duna, Hanság). A hódok félősebbek, a nutriák nem törődnek az ember jelenlétével. A 2013-as árvízkor a hódok már Győr belvárosában úszkáltak…”

A hód élőhely átalakító munkásságáról így ír Takács Péter:

„Tapasztalatom szerint kimondottan a nyár (Populus) és fűz (Salix) féléket rágják, a parttól maximum 30 méterre. Nem bántják akár a ceruzavastagságú keményfákat (tölgy, kőris, szil) sem!

Átalakítja a part menti erdőállomány összetételét: nem hagyja, hogy a gyorsan növő puhafák elnyomják a keményeket, aminek az a következménye, hogy keményfás erdősáv alakul ki a folyók mentén (jó esetben nem akácos, zöld juharos, hanem tölgy-kőris-szil, esetleg éger liget)!

Az eltűnőben lévő folyó menti természetes keményfás ligeterdő kialakulásában segít.

Azok a puhafás mesterséges nemesnyaras faültetvények, amelyek közvetlenül a folyópartokon nőttek, mint a gomba, mennek a kukába.”

Megjegyzés: A hód szelektív rágásával kapcsolatos kutatásaink megerősítik azt az információt, hogy a hód a puhafákat (fűz- és nyárfajokat) preferálja, ugyanakkor a tölgy-kőris-szil ligeterdők fajainak hasznosítását is számos esetben igazoltuk. A témáról bővebben itt [https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/ece3.8899] olvashat. Az erdőgazdasági hódkár kezelési és megelőzési lehetőségeit a rágáspreferencia ismeretében, az erdőgazdálkodókkal párbeszédet folytatva kell megtalálnunk.