A Dera patak mentén élő hódok hatásáról tett érdekes megfigyelést Lenkei Péter 2024. januári adatfeltöltésében.

„A gátak közé szorított patakot duzzasztja vissza. A gát oldalában kipusztul ettől a japánkeserűfű az elöntéssel érintett szakaszon, nem bírja az állandó vízállást.”

A hódok újbóli megtelepedése és elterjedése természetvédelmi szempontból is összetett kérdés. Egyértelmű előnynek vehetjük adott helyen a hódos-vizes élőhelyek, a hódmocsarak, hódtavak kialakulásának pozitív hatásait (vízmegtartás, vízháztartás javítása, élőhelyteremtés, ökoszisztéma szolgáltatások növelése, mikroklímajavítás stb.)

Sok esetben felmerül azonban, hogy a hód a rágásával az adott területi adottságok függvényében inváziós növények elterjedését eredményezheti. Ez természetvédelmi szempontól határozottan nemkívánatos folyamat.

Az inváziós faj, a japánkeserűfű komoly kihívások elé állítja az általa uralt terület kezelőjét. Kiírtása, kordában tartása nagyon nehéz feladat.

Megkeresésünkre az alábbi, egyértelműen pozitív hatásról szóló kiegészítést írta meg Lenkei Péter:

„Az augusztusi aszályban a patak környéki kaszált gyep teljesen kiégett az aszály miatt, kivéve a patak 100-200 méteres körzetében. A gátak közé szorított Dera-patak a nagyobb esésű városi szakaszt elhagyva, kiérve a Pomázi-síkra elveszti energiáját, lerakja a hordalékot a gátak közé. A meder feliszapolódik, feltelik hordalékkal. Így a patak mederfenék szintje már a környező sík kaszálók szintjét közelíti. A hód által épített jelentős duzzasztás túlnyomása feltölti a környező talajok talajvizét, annyira megemeli a talajvízszintet, hogy ilyen aszályban sem száradt ki a gyep. A nyár végére leapadó patak kis vízhozama ugyan a hódtavat fenn tudja tartani, viszont az alatta lévő szakaszokra már nem jut víz, teljesen száraz a meder. Kialakul egy egyensúlyi állapot, ahol a hódgát visszaduzzasztó hatására a talajvizet pótló, talajba szivárgó víz mennyisége megegyezik a teljes vízhozammal. Így kb. 5-10 hektár terület gyepei zöldek maradnak. 

Most is több gát van egymás alatt, a legnagyobbról készült a kép, ez kb 300 méter hosszban duzzasztja vissza a patakot.”