Az őrségi hódmonitoring utolsó napján korahajnalban a Hársas-tóhoz érkezve vártuk a napfelkeltét, majd ezt követően a tó déli csücskéből indultunk észak felé. A tóparti sétányon haladva hódrágásokat találtunk. A hajnali csendben halkan sétáltunk, reménykedve, hogy meghalljuk, ahogy csobban a hód, vagy farkával csapkodja a vizet, de nem volt szerencsénk.

A tavat elhagyva a Hársas-patak mentén folytattuk utunkat. Máriaújfalu településig nem láttuk a hódok nyomát, a településen is gyorsan átértünk, a patakpartig lehúzott kerítések és telkek, valamint a megregulázott patakmeder-szakaszok egyelőre nem voltak elég csalogatók a hódok számára.

A lakott részről kiérve azonban hamarosan tetemes számú hódnyomot találtunk, az utolsó lakott házak kertje végében folydogáló patak mentén rágásnyomok, majd ezt követően nemsokára gátak jelezték a hódélőhelyet.

A territórium folytatódott a főút túloldalán, ahol újfent egy hatalmas kiterjedésű, hódcsatornákkal szabdalt hódmocsár adatait vettük fel. A hódmocsár az előzőleg ismert képéhez képest kissé változott, de egészen a Hársas-patak Rábába való torkollásáig jelentős hódélőhely képét mutatja.

A gátakkal és körgátakkal kialakított élőhelyről még a szomszédos kukoricaföldre is kényelmes kijárás van, a növényi részek közelítésére újabb és újabb csatornákat alakítottak ki a hódok, cserébe a mezőgazdasági terület bőséges vízellátását biztosítják.

A vízvisszatartásból származó haszon áll szemben a kukorica rágásából származó kárral. A területen célszerű lenne más, a hód által nem vagy kevésbé fogyasztott növények termesztésére áttérni. A patakok mélyárterén a gyepgazdálkodás folytatása lenne a legszerencsésebb, hiszen az intenzíven művelt földekről nagy mennyiségű termőtalaj mosódhat a patakmederbe villámárvizekkor, ami sem a vízfolyások ökológiai állapotának, sem a termőföldeknek nem kedvező.

A Rábához érve izgalmas volt az érkező patak és a Rába folyó jelentős szintkülönbségében megépített hódgát hihetetlen víztömeget elbíró teherbírását megfigyelni.

Az utolsó nap délutánján a Vörös-patakot érintő felmérésünk hátramaradt részét, a Gasztony és Rátót közötti szakaszt jártuk be. A korábbi blogbejegyzésben bemutatott, Gasztony településen kialakult hódmocsártól indultunk Rátót irányába. Utunk során hamarosan egy újabb, gáttal felduzzasztott patakszakaszhoz értünk, ahol a duzzasztás hatására hódmocsár alakult ki. A két település közötti mezőgazdasági területek között újabb territórium jeleit találtuk meg, gátak, vár és rágásnyomok képében.

Bejegyzést készítette: Kanizsay Borbála