Az őshonos hód újbóli megjelenése hazánkban kettős megítélésű. Sokak véleménye szerint a megváltozott környezeti és természeti viszonyok miatt a hódtevékenység sok esetben káros hatású, nemkívánatos. Az egyre növekvő állomány miatt a konfliktusos helyzetek száma is növekszik.

Az alábbiakban Makray Ferenc Lupa-szigeti lakos megfigyeléseit olvashatjuk. A sziget őshonos fásszárú növényzetét ért hatásokról, a helyszínen megfigyelhető hódéletnyomokról, az inváziós zöld juhar hód általi hasznosításáról is kaptunk információkat.

„15-20 éve jöttek át Magyarországra az Ausztriában a Dunába „sikeresen” visszatelepített középnagyságú kutya méretű, nagy patkány-szerű vízi állatok, amelyek jellemzően éjszakai életet élnek. Azóta rendkívül gyorsan elszaporodott a hód, nemcsak végig a Duna vonalán, hanem szinte az ország összes vízi élőhelyén. Nincsen természetes ellensége és kíméletlen pusztítást végez az ártéri erdőkben az immár több tízezer hód. Növényevő, a fák kérgét és ágait eszi, ez a kizárólagos tápláléka. Egyrészt tehát ezzel tartja fenn magát, másrészt állandóan növő metszőfogainak koptatására télen – nyáron rágja a vízpartok közelében lévő kisebb – nagyobb fák törzsét. A fűzfákat és a nyárfákat szereti elsősorban, de a parti telkeken lévő gyümölcsfákban és a fenyőfélékben(!) is nagy károkat tesz.”

„Egy szomorú, 2025. őszi veszteség nekünk a kertünkben lévő, tavaly csodálatosan termőre fordult szilvafa. Sajnos elmulasztottam a fiatal törzs megvédését, nem gondoltam, hogy ezt is megrághatja.”:

A károk megelőzése kapcsán is felmerülhetnek nehézségek, ezekről így ír Makray Ferenc:

„Csak tyúkhálóval, burkolással lehet védekezni ellene, be kell borítani a fatörzseket, ami sokszor nagyon nehézkes, vagy szinte lehetetlen is, mondjuk az erősen megdőlt fáknál. Nem beszélve arról, hogy a magasabb vízállás elérhetővé teszi számára a magasabban lévő, nem védhető lombozatot, törzset.

Ezt a szomorúfűzfát is én ültettem, ez is elszáradt már teljesen.”:

Az évek-évtizedek óta ismert őshonos, idős fákhoz való érzelmi kötődés teljesen természetes, a hódrágások következtében elpusztuló faegyedek látványa sokak számára elkeserítő:

„A hód várépítési ösztöne is megnyilvánul abban, hogy kifejezetten a ledöntés céljából rágja precízen körbe, alul a törzseket. Persze a ledöntés után is még lerág, megeszik mindent, amit elér. Elképesztő, ijesztő, nagyon szomorú látványt nyújtanak a hosszú évtizedek alatt szépen megnőtt, megerősödő, egyszer csak, egyetlen éjszaka után teljesen körberágott, így halálra ítélt őshonos fűzfák és nyárfák. Ilyenekkel tele van a szigetünk, mindenhol, de talán az alsó részen leginkább.”

„Egy öreg, nagy hód a mi, korábban egy vihar miatt a Dunába bedőlt, de csodásan tovább élő szomorúfűzünk alatt él most is. A szomorúfűzfát persze előzőleg teljesen szétrágta, a szép, egykor életerős fa már a kipusztulás szélén van.”

A természetvédelem részéről is gyakran felmerülő konfliktus a hódok szelektív rágásának köszönhetően előnyös helyzetbe kerülő inváziós fafajok kérdésköre. A probléma összetett, vízgazdálkodási és élőhelykezelési feladatokat kíván, így további kutatásokat és ágazatok közötti együttműködést igényel.

„Talán sokan azért nem veszik észre ezt a brutális pusztulást, mert egyrészt a régebbi rágások helyei beszürkülnek, másrészt az invazív – de szép – juharfákat nem rágja, (esetleg a zsenge, vízbe lógó juhar ágakat rágja csak meg) a törzseket nem, azt nem szereti valamiért. A juharok pedig így eluralkodnak mindenhol. Ahol nincs gyors „benövés”, ott óriási lyukak keletkeznek a régi, dús lombú fák helyén.

A képen a régebbi rágások folytatását láthatjuk.”:  

Számos hódéletnyomot megfigyelt Makray Ferenc a Lupa-szigeten.

„A parti iszapba fúrt, széles bejáratú hódbarlangok húsz – harminc méterenként követik egymást elsősorban a kiépítetlen partszakaszokon, a bejáratot legtöbbször odahordott ágakkal rakja tele.”

„De már Lupa-szigeten is rengeteg hód barlang van, határozottan az az érzésem, hogy vonzza valami őt az ember lakta helyekhez, sokszor bejár a lakott részekhez.

Egy almás, üres farekeszt hagytam ősszel a ház bejárata mellett éjszakára, reggelre a fenyőfából készült rekeszbe is belerágott.”:

„Ennél a nálunk lévő hód barlangnál figyeltem meg először azt, hogy a víz alatt két mély árkot is ás, a „főbejáraton” közlekedik rendszeresen, a másik talán a „vészkijárat”.”:

„Az is megdöbbentő felfedezés volt számomra, hogy a nem túl meredek fákra ügyesen felmászik ez a nagy testű állat és ott is rágja az ágakat.”:

„Gyakran hatalmas fatörzseket hoz a Duna, az alsó csonk részen mindig jól látható, mi okozta halálukat. A képen látható fatörzs egy árvíz miatt elszabadult bóján akadt fenn. Itt előttünk készült a felvétel 2023. december végén.”:      

„A mostani, 2026. januári nagy hideg és a sok hó új helyzetet teremtett a hódok számára is. A Duna a partok mellett vastagon befagyott, ez a nálunk lakó öreg példány is átköltözött ideiglenesen a juharfáink alá. A vastag hóban a nyomból jól lehet látni, ahogy hengeres testével kimászott a vízből és felment a parton a régebben „elkezdett” öreg fűzfához, és ott tovább folytatta a kéreg rágását.”

Makray Ferenc véleménye szerint az Egyfás-sziget pusztulása a hódok tevékenysége miatt gyorsult fel az utóbbi években:

„Több fontos, más ok mellett, elsősorban a hód megjelenése az oka annak, hogy a Robinson-sziget – az Egyfás-sziget – „napjai meg vannak számlálva”. Az első kép egy néhány évvel ezelőtti állapotot mutat, amikor még aránylag életerősek voltak a fák a kis szigeten, ugyanakkor tisztán láthatók az iszapba, a kis sziget földjébe vájt hódlyukak.”:                            

„A következő képen a 2025-ös állapot látható. A szigetet közben meggyötörte több árvíz, a hódok által kidöntött hatalmas törzsek nyomják, már magasabb vízállásoknál is, a még élő növényzetet. A gyors élőhely pusztulás miatt a Duna esetleges jövőbeni árvizei el fogják mosni a földet a sóder fölül, úgyhogy nemsokára csak a sóderzátony marad, föld, iszap és fák nélkül.”  

„A jelenlegi budakalászi-lupai helyzet „diszkrét bája” az, hogy a budai parton, a kiégett, satnya füvön történő parkolás miatt súlyos pénzekre büntetik meg az autóst, viszont pár méterrel odébb, ezzel a brutális, alapvetően a hódok miatti élővilág pusztulással senki, de senki nem törődik, ez senkit nem érdekel…”

Fotók: Makray Ferenc