Október és november hónapokban a hódmonitoring terepi munkarészével foglalkozunk. Kijelölt vízfolyások egy részét vagy egészét járjuk végig, hódnyomok után kutatva. Szisztematikusan végigmegyünk, néhol végigküzdjük magunkat a patakpart mentén, ahol a csalános-szedres, helyenként patakpartig lehúzott kerítésekkel megfűszerezett terep sok izgalmat tartogat.
Itt még “kényelmesen” átjutottunk. Fotó: Juhász Erika
GPS koordinátákkal rögzítjük minden egyes megtalált üreg, hódvár, hódgát, és egyéb hódra utaló nyomok helyét, fényképpel dokumentáljuk a kialakított élőhelyek állapotát. Majd az otthoni utómunkálatok során térinformatikai rendszer segítségével berajzoljuk a jelek alapján feltételezett hódterritóriumokat.
A legutóbbi felméréseket az Őrségi Nemzeti Park területén végeztük. A Vörös-patak és a Hársas-patak jelentős része hódélőhely. Külterületen és a települések lakott részein egyaránt találtunk territóriumokat. Gyönyörű hódos élőhelyek, hódmocsarak alakultak ki a hódok gátépítő munkájának köszönhetően, azonban potenciális konfliktusos helyszíneket is rögzítettünk.
A terepi munka első napján a Vörös-patak Nemesmedves és Vasszentmihály településeket érintő szakaszát jártuk végig. Az osztrák határtól indulva természetvédelmi területen haladtunk és már az első métereken találtunk rágásnyomokat, csapát (hód által kijárt útvonal), beszakadt üreget.
Fotó: Juhász ErikaFotó: Juhász Erika
Hamarosan elértük az első gátat, melyet több másik követett. A patak mentén haladva üreget és hódvárat is találtunk.
Fotó: Juhász Erika
A település lakott részét elhagyva nemsokára egy igazi csodavilág következett. Gátak és körgátak segítségével kiterjedt mocsarat hozott létre a hód, amely számos élőlénynek nyújthat megfelelő és biztonságos élőhelyet. Jól érezhető castoreum szag jelezte a territóriumot.
Fotó: Juhász ErikaFotó: Juhász ErikaA körgát egy része. Fotó: Juhász ErikaFotó: Juhász ErikaFotó: Juhász ErikaFotó: Juhász ErikaFotó: Juhász Erika
Továbbhaladva Vasszentmihály felé újabb gátakat, beszakadt üreget és hódvárat, valamint rágásnyomokat figyelhettünk meg.
A települést elhagyva először régi rágásnyomokat, régi gátakat találtunk, majd újabb territórium jeleit fedeztük fel. A hódok területén nutriaüreget is láttunk. Rátót községbe beérve újra csak régebbi nyomokat találtunk. Az emlékpark területére, a patakpart közvetlen közelébe telepített tujákon is észrevettünk rágásnyomokat. A tuja a hódok egyik kedvenc csemegéje, így mindenképp érdemes hálóval megvédeni.
Az első napunk terepi része itt ért véget, a következő bejegyzésben a Vörös-patak és a Rába találkozásától indított szakaszt ismertetjük.
A Dera patak mentén élő hódok hatásáról tett érdekes megfigyelést Lenkei Péter 2024. januári adatfeltöltésében.
„A gátak közé szorított patakot duzzasztja vissza. A gát oldalában kipusztul ettől a japánkeserűfű az elöntéssel érintett szakaszon, nem bírja az állandó vízállást.”
A hódok újbóli megtelepedése és elterjedése természetvédelmi szempontból is összetett kérdés. Egyértelmű előnynek vehetjük adott helyen a hódos-vizes élőhelyek, a hódmocsarak, hódtavak kialakulásának pozitív hatásait (vízmegtartás, vízháztartás javítása, élőhelyteremtés, ökoszisztéma szolgáltatások növelése, mikroklímajavítás stb.)
Sok esetben felmerül azonban, hogy a hód a rágásával az adott területi adottságok függvényében inváziós növények elterjedését eredményezheti. Ez természetvédelmi szempontól határozottan nemkívánatos folyamat.
Az inváziós faj, a japánkeserűfű komoly kihívások elé állítja az általa uralt terület kezelőjét. Kiírtása, kordában tartása nagyon nehéz feladat.
Megkeresésünkre az alábbi, egyértelműen pozitív hatásról szóló kiegészítést írta meg Lenkei Péter:
„Az augusztusi aszályban a patak környéki kaszált gyep teljesen kiégett az aszály miatt, kivéve a patak 100-200 méteres körzetében. A gátak közé szorított Dera-patak a nagyobb esésű városi szakaszt elhagyva, kiérve a Pomázi-síkra elveszti energiáját, lerakja a hordalékot a gátak közé. A meder feliszapolódik, feltelik hordalékkal. Így a patak mederfenék szintje már a környező sík kaszálók szintjét közelíti. A hód által épített jelentős duzzasztás túlnyomása feltölti a környező talajok talajvizét, annyira megemeli a talajvízszintet, hogy ilyen aszályban sem száradt ki a gyep. A nyár végére leapadó patak kis vízhozama ugyan a hódtavat fenn tudja tartani, viszont az alatta lévő szakaszokra már nem jut víz, teljesen száraz a meder. Kialakul egy egyensúlyi állapot, ahol a hódgát visszaduzzasztó hatására a talajvizet pótló, talajba szivárgó víz mennyisége megegyezik a teljes vízhozammal. Így kb. 5-10 hektár terület gyepei zöldek maradnak.
Most is több gát van egymás alatt, a legnagyobbról készült a kép, ez kb 300 méter hosszban duzzasztja vissza a patakot.”
A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Abaújszántón átfolyó patakról 2022 telén érkezett észlelés. Kovács Pálma képei alapján látható, hogy a keskeny patakra gátat épített a hód, megemelve annak vízszintjét. Konfliktushelyzetről nem kaptunk bejelentést.
Fotó: Kovács Pálma, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai KutatóközpontFotó: Kovács Pálma, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai KutatóközpontFotó: Kovács Pálma, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
A hód gátat épít annak érdekében, hogy a hódkotorék bejárata mindenképp vízszint alatt maradjon. Ehhez általában nagyjából legalább 90-100 cm-es vízmélységre van szükség. A kisebb vízhozamú, az ingadozó vízszintű hódlakta patakokon emiatt gyakrabban található hódgát.
Kovács Pálma 2024 őszén friss helyzetjelentést küldött:
„Fejlemény, hogy idén tavasszal elbontották a gátat. A patak lentebbi szakaszán jelent meg azóta egy, az előzőnél talán nagyobb gát, lehet, hogy lejjebb költözött hódunk egy kevésbé forgalmas szakaszra.”
Fotó: Kovács Pálma, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
A Bükkszéki patakon munkálkodó hódról kaptunk információkat Szabó Ernőtől a hodterkep.hu weboldalon keresztül. A hód a patakon épített gáttal és a rágásával egyaránt hatással van a területre.
Fotó: Szabó Ernő, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
A rágással kapcsolatban ezeket írta Szabó Ernő:
„A patak mentén mindkét irányba és a néhány méterre lévő aszfaltos út mentén fiatal kidöntött fák találhatók, de van több befaragott, közel méteres átmérőjű fűzfa is.”
A közút mentén rágott fák kidőlhetnek az útra, így akár az is előfordulhat, hogy jelentős kárt okoznak.
Fotó: Szabó Ernő, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Az információk alapján Bükkszéken 2023-ban már biztosan volt hódgát. A gát általi duzzasztás hatásairól így írt 2024 telén Szabó Ernő:
„Most is megfigyelhető az emelkedett vízállás, az elárasztott terület egyébként is nádas, mocsaras rész volt.”
Fotó: Szabó Ernő, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai KutatóközpontFotó: Szabó Ernő, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
A helyszínen a hódokkal kapcsolatos edukáció egyik lehetőségét is kihasználták, információs táblával hívják fel a figyelmet a szorgos kis pataklakókra és munkásságukra.
„A patak mellett tavaly kialakított, jelzett turistaút halad, melyen egy tájékoztató tábla is kihelyezésre került a hódokról.”
Megkeresésünkre Szabó Ernő az alábbi friss információkkal szolgált:
„Június 7-én egy nap alatt akkora mennyiségű eső esett a patak vízgyűjtő területén, hogy valószínűleg a gátat is elmosta ugyanúgy, ahogy a hétszáz méterrel lejjebb, a patak közelében álló, fedett buszváró építményt is. A gátnál ugyan nem jártam tavasz óta, de az említett esőzés előtti hónapokban a műút melletti árok felduzzasztott vízszintje alig volt húsz-harminc centiméterrel alacsonyabban az úttest szintjétől, azonban az eső utáni napon legalább egy méterrel csökkent az út melletti árok vízszintje, gyakorlatilag megszűnt a duzzasztás, az árok azóta is száraz. Ha az időjárás és a növényzet engedi, majd az ősz folyamán megnézem a területet, maradt-e valami a gátból és a várból, vagy látható-e újjáépítésre utaló jel.”
A Vas vármegyei Rönök közeléből, a Rönöki-patak mellől is jelezték hód jelenlétét 2024 tavaszán. Dömötör Piroska megfigyelése szerint rágásnyomok, döntött fák és hódgát is találhatók a területen.
A nyomok alapján már egy ideje munkálkodik a helyszínen a hód.
„Régebbi rágásnyom is volt. Tehát már itt van egy ideje. A megrágott fák nagy része közvetlen a patakparton volt. A többi maximum 50 méter távra. A gát nem tűnt annyira friss építésnek, mint a környező rágásnyomok.”
„Kirágja a patak partján a fákat. A gát kicsi és az egész vízfolyás is kicsi, így nem jelentős a hatás.”
Az észlelő számára újdonságként hatott, hogy egy ilyen kis vízfolyáson is él hód.
„Jó messzire följött a Rábáról.”
A hód territoriális állat, területét védi és saját családja számára megőrzi. Az új családot alapító egyedeknek új, szabad terület után kell néznie. Ennek következtében lassacskán az ország összes, számára megfelelő és elérhető élőhelyét belakja, köztük a kisebb vízfolyásokat is.
A Ramsari-egyezmény oltalma alá eső, különleges élővilággal rendelkező tatai Öreg-tó környékén évek óta látnak a hódokat, illetve az inváziós fajnak számító nutriát is. Bodó Tibor beszámolója szerint hódrágás, hódvár és hódgát is található a tó környezetében, illetve az azt tápláló Által-ér mentén.
A 2023 nyarán beküldött megfigyelésében ezt írja Bodó Tibor:
„A Réti tavak környékén (csatornás mocsaras terület) már 4-5 éve biztosan vannak hódok és nutriák. A városban kb. 3 éve jelentek meg az első rágásnyomok, akkor már láttunk hódot a várárokban lévő patakrendszerben. Az Öreg-tóban most láttunk először. Az Által-ér mentén több nutria és hód is él.”
A nutria nem őshonos Magyarországon. Az eredetileg Dél-Amerikából származó faj egyre elterjedtebb Magyarországon, a klímaváltozásnak köszönhetően enyhülő telek miatt áttelelésre képes egyedek szaporodó állományokat hozhatnak létre.
Bodó Tibor megfigyelései az alábbiak:
„Általában nem zavarja őket az emberi jelenlét, a Fényesfürdőn a Grófi tóban még a szaunázás után mártózó emberek között is lavírozik nutria. Egyre gyakoribb megfigyelések jellemzőek. Az Öreg-tóban most először.”
A Hernád folyó Bőcs feletti szakaszán is megtalálta a hód nyomait 2023 telén Sterbinszky Ernőné, friss rágások és döntött fák képében. Sterbinszky Ernőné 1987 óta most észlelte először a hódokat a területen.
2023 áprilisában az említett helyszíntől nem messze levő sörgyárból érkezett bejelentés, hogy hódot találtak a gyár területén. A mályi madármentők és a Bükki Nemzeti park munkatársa segítségével visszavitték a hódot a számára megfelelő élőhelyre.
Írta: Dr. Jandrasits László, Gruber Ágnes és Dr. Juhász Erika
2024-ben elindítottunk egy kezdeményezést annak érdekében, hogy elősegítsük a nemzetközi tapasztalatcserét a hódhatások szakszerű kezelése kapcsán. Szlovén, osztrák és magyar szakemberekkel közösen tanulmányutakat szerveztünk az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) területén, Szlovénia magyar országhatárral szomszédos részein, Burgenlandban, valamint Stájerországban. Első összefoglalónkban az ŐNPI területén szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be.
A tanulmányútra február 7-én került sor, az ŐNPI munkatársainak vezetésével hét hódélőhelyet ismertünk meg. A programon a szlovéniai Lutra Intézet munkatársa, valamint Stájerország és Burgenland hódmenedzserei is résztvettek.
Elsőként a Hársas-patak máriaújfalui É-i külterületi és közút menti szakaszát látogattuk meg, ahol változatos konfliktushelyzetek jelentkeztek az elmúlt években:
bal és jobb parton lévő szántószélek elárasztása
szomszédos szántókról kukorica, repce elhordása
jobb parton lévő dísznövénytelep szélének elárasztása
bal parti lucos és puhafás liget elárasztása, fák kidöntése
jobb parti túlnőtt karácsonyfás és lucfenyő erdősáv patak közeli részének elárasztása
hódváltókon 3 helyen hurkok elhelyezése
közúti hídnál a hídlábak áztatása, vízszint nem kívánatos mértékben való megemelése
aggodalom lakossági, önkormányzati részről nagyvizes, áradásos időszakban a gátak visszaduzzasztásától a déli lakott övezeti telkeknél
A 2022-es állapotról itt láthatnak egy videófelvételt. A konfliktusokra reagálva 2024-ben engedélyezett gátbontások történtek a területen, melyek a híd alatti és fölötti hódélőhelyet érintették. A Hársas-patak a hódok tevékenysége által erősen átformált vízfolyás, a konfliktusos területtől távolabb látványos hódgátak találhatók, melyek ilyen jelentős konfliktushoz nem vezetnek, ellenben értékes élőhelyeket tartanak fenn. A 2023-as csapadékos időszakban, a Rába augusztusi árvizekor sem érkezett panasz, bejelentés a patak hódgátak miatti kilépésről.
Hódtó a Hársas-patak mentén. Fotó: Juhász Erika
Hódvár a Hársas-patakon. A vár közelében nutriákkal is találkoztunk. Fotó: Juhász Erika
Kirágott és elöntött fák a Hársas-pataknál
Utunk ezt követően a Hársas-patak Hársas-tavi torkolati szakaszához vezetett, ahol a vízparti fák egy részét dróthálóval, más részét műanyaghálóval védik. A fák kidöntése zavarja a tóparton kiránduló és horgászó embereket, esztétikai értékben esik kár, valamint a járókelők félnek attól, hogy szeles időben egy-egy befaragott fa kidőlése veszélyes helyzetet okozhat. Örvendetes, hogy megtörtént az előrelépés, és számos törzs egyedi védelmére sor került. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a műanyagháló nem kínál teljes védelmet a rágáskár ellen, mindenképpen dróthálót lenne fontos használni minden törzs esetén.
Hódrágás elleni védekezés a Hársas-tónál. Fotó: Juhász Erika
Harmadik helyszínünk a Hársas-patak Apátistvánfalva Balázsfalui részén volt, ahol a hód a máriaújfalui helyzethez hasonlóan néhány méterrel egy közúti híd után épített gátat, kotorékai pedig megközelíthetik a közutat, aminek következtében az út rézsűjében keletkezhet kár. Rövid egyeztetés után arra jutottunk, hogy a rendszeres gátbontás helyett két hosszabb távon működő, szakszerű megoldás kínálkozik a probléma kezelésére: 1) a gát tetejének megbontásával minimum 6 m-es műanyagcső behelyezése, szükség esetén a csővég rácsos védelme; 2) a gát egyszeri teljes elbontása, speciális villanypásztor telepítése a meder fölött a visszaépítés megakadályozása érdekében. Ezek a módszerek szlovéniai és ausztriai tanulmányútjaink beszámolóiban kerülnek részletesen bemutatásra ottani, sikeres beavatkozások ismertetésekor.
Hódvár a közút közelében. Fotó: Juhász Erika
Ezt követően Orfaluban egy közút melletti kisvízállást (tókát) tekintettünk meg, ahol szintén megjelent a hód. Az út alatti kotorékásás, valamint a nyárfák közútra és villanyvezetékre való döntésének lehetőségét veszélyes helyzetként ítéltük meg. Mivel az élőhely nagyon kicsi kiterjedése és időszakos vízellátottsága miatt valószínűleg nem alkalmas a hód tartós jelenlétére, ezért az itt élő példány áttelepítését javasoltuk.
Intenzív hódtevékenység a tókánál. Fotó: Juhász Erika
A fokozottan védett Sásos-tó volt a következő állomásunk Farkasfán, mely egy igen értékes flórával és faunával rendelkező mocsári élőhely. A mocsarat a Huszászi-patak kíséri, ahol lakossági kérésre, elöntésből és rágásból eredő károk miatt hódgátak eltávolítására került sor. A hódok újra kimélyítettek egy korábban betemetett levezetőárkot a patak és a mocsár között, csapájuk csatornaként funkcionált, mely a duzzasztott patakmederrel való aktív kapcsolat révén támogatta a mocsár vízutánpótlását. A gátak elbontásával ez a kis hódcsatorna szárazra került, szerepe megfordult és már kedvezőtlenül érinti a mocsár vízszintjét. Javasoltuk a csatorna homokzsákokkal és agyaggal való eltömését, amely rövidesen meg is történt. Hosszútávon fontos lenne olyan megoldást kidolgozni a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésére, mely lehetővé teszi a felszíni víz és a talajvíz optimális szintjének fenntartását a természetvédelmi szempontból kiemelt értéket képviselő vizesélőhelyen. Megtekintettük a mocsár déli részén található úszó tőzegmohalápot és a kereklevelű harmatfű egy állományát. Ugyanitt véletlenül egy hódvárra bukkantunk.
Feltöltőárok vagy lecsapolóárok? Attól függ, hogy duzzasztja-e hódgát a patakot. Fotók: Juhász Erika
Az árok homokzsákkal való elzárását a nemzeti park elvégezte, a probléma megszűnt. Fotók: Dr. Jandrasits László
Néhány kép a Hársas-tó élővilágáról. Bal oldal: a jégkorszaki reliktum kereklevelű harmatfű. Jobb oldal: A területen igen jelentős szaporodó állománnyal rendelkező mocsári békák nászruhában. Fotók: ŐNPI archívum
Felsőmarác településen csapadékos időben az északi bekötőút olykor víz alá kerül, a települést pedig 7 km kerülővel lehet megközelíteni. Felmerült, hogy ez összefüggésben lehet a Berki-patakon található hódgátakkal, de ez a jelenség már a hódok érkezése előtt is ismert volt. Geodéták kimutatták, hogy a patak ásott medre magasabban fut, mint a mellette található szántó, így a nagy mennyiségű csapadékvíz a szomszéd település irányából a szántón keresztül hömpölyög. A patak másik oldalán az ŐNPI vagyonkezelésében lévő rét található, amelyre a hód kivezető csatornákat ásott a patakból. A terület benne van az AKG programban, így kaszálás idején a kivezető csatornákat elzárták, a hódgátak szintjét pedig kézi erővel csökkentették. A terület nagy részét így is kivették a támogatható kategóriából az állandó vízborítás miatt, de a program idén lejár, így már csak az idei évben van kötelezettség a kaszálásra. A tanulmányúton résztvevő csapattól az a javaslat érkezett, hogy meg kell vizsgálni, hogyan lehetne az ŐNPI rétjére kivezetni a vizet a szántó helyett, hogy kevesebb konfliktus legyen, itt pedig kialakulhatna egy új vizesélőhely.
Látványos hódrágások a Berki-patakon. Fotó: Juhász Erika
Elöntött rét a Berki-patak mentén. Fotó: Juhász Erika
Végül megérkeztünk a térség talán leglátványosabb hódökoszisztémájához. Kercaszomoron a Kerca-patakon épült hódgátat és a mellette lévő elárasztott területet tekintettük meg. A hód csatornát alakított ki egy éger-nyárfa ligethez, ezen közlekedve éri el a mindig újabban megkezdett fákat. A 2006-os patakrehabilitáció fenékküszöbére épített hódgát magassága lassan eléri a 2 m-t. A visszaduzzasztott víz azonban a rehabilitált meder felé sem tud tovafolyni, mert azon is újabb hódgátak vannak. A víz így a déli oldalon található egykori kaszálót árasztotta el, azon keresztül folyik, s csak mintegy 6-700 m megtétele után tér vissza a mederbe. Mostanra már a rét nyugati fele teljes szélességében víz alá került. megkezdődött a növényzet átalakulása is. A hódok kisebb medencéket is kialakítottak körtöltések építésével, ahol kb. 20-30 cm-rel az eredeti vízszint felé emelték a medence vízszintjét. Az itt kialakult vízvilág számos fajnak teremt kiváló életfeltételeket, javítja a környező területek talajvízszintjét, vízellátottságát, azonban kérdéses, hogy milyen hatást gyakorol a gyors folyású patak elővilágára (tegzesek, kérészek, folyami rák, szitakötők). A patakrehabilitáció sikeressége is megkérdőjeleződik, ugyanis a gátak és a patak elterelése miatt az északi gyepek szárazabbak lettek. Továbbá két irányból is konfliktusos a helyzet. A határmenti területek visszaduzzasztását a szlovén vízügyesek nehezményezik, a gyep elárasztása miatt a tulajdonost kellene kárpótolni, hiszen álltainak takarmányra van szüksége, és itt kaszálni nem lehet.
A Nógrád vármegyei Berkenyéről is kaptunk bejelentést a hodterkep.hu weboldalunkra. A település víztározójának partján élő hódot, illetve annak nyomait először 2022 nyarán figyelte meg Lévay Attila. A főként fűzfákat érintő friss fadöntések, kéregrágások, befaragások árulkodtak arról, hogy a területen megjelent a hód.
A rágásnyomokon kívül egyéb jelek is voltak, így írt erről Lévay Attila:
„Sötétedés utáni rágás zaj és megriasztott állatok hatalmas csobbanása, a tó vizén úszó, legalább 3 kivehető példány, egy megvilágított, táplálkozó példány hosszabb megfigyelése kb. 8 méterről, vízi létesítményről.”
A hód a partoldalba ásott üregrendszerben, úgynevezett kotorékban él, melynek a bejárata, a ragadozók elleni védekezés érdekében, víz alatt van. A kotorékrendszer akár 10 m hosszú is lehet. A felette levő talajréteg gyengülése esetén az üreg beszakadhat, ez akár balesetveszélyes és konfliktusos helyzetekhez is vezethet. Lévay Attila is egy ilyen jelenséggel találkozhatott:
„Furcsa, de egy helyen, a víztől kb 1,5-2 méterre egy kb. 17-20 cm átmérőjű fedetlen járat a felszín felé (mintha a part alatt lenne egy kotorék…)”
Lévay Attila megkeresésünkre leírta, hogy azóta egyedi dróthálós védelemmel lettek ellátva a fák, valamint mostanában nem észleltek hódot a helyszínen.
A tököli Dunaparton élő hódról és nyomairól kaptunk észlelést 2021 őszén. A területen rágott és befaragott fák, hódvár, beszakadt üreg is jelzik a hód jelenlétét, de Tóth Domonkos adatközlőnknek az állatot magát is sikerült lefényképeznie.
Fotó: Tóth Domonkos, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai KutatóközpontFotó: Tóth Domonkos, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai KutatóközpontFotó: Tóth Domonkos, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai KutatóközpontFotó: Tóth Domonkos, forrás: HódTérkép program, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont