Egy igen jelentős, körülbelül 100 centiméteres duzzasztási szintet okozó hódgát visszaduzzasztott a patak régi mederágába, amelybe a gazdálkodó beleszántott. Az ennek eredményeként jelentkező elöntéseket a gazdálkodó kárként jelezte a vízügy és a Természetvédelmi Intézet felé. Az 5 méteres hagyássáv itt is hiányzik a patak mentén. Bejárásunkkor azt tapasztaltuk, hogy a víz körülbelül 30 cm apadt és a gát mellett az elöntés ebben az állapotban nem okozott problémát. Ez egy fontos tapasztalat a hódgát jövőbeli vízszint-szabályozásának tervezése szempontjából. A helyszínen sajnos az inváziós nutria hullatékát is megtaláltuk.
Tó eredeti rendeltetése árvízi tározó. Tehát képesnek kellene lennie a nagy vizek befogadására. Ugyanakkor szintjét halgazdálkodási célból magasabban tartják, a Természetvédelmi Intézet is ennél alacsonyabb vízszintet javasol. A tó madárvédelmi terület is, nincs horgászat, illetve költési időben a töltést nem lehet kaszálni, és tilos a tavat trágyázni (bár érezni a trágyaszagot). Régebben pézsmapocok üregei okoztak konfliktust, ám a pézsmapocok az uhu miatt visszaszorult. A helyszínen vidra életnyomaival találkoztunk, bár itt is a hód a föld konfliktusforrás. Minden évben októberben lehalásszák a tavat, a leeresztő csatornánazonban 100 méterre a tótól egy 50 centiméteres duzzasztási szintű gát duzzasztja vissza a vizet, ami akadályozza ezt a lehalászás. Távolabb még egy kis gát található. Terepbejárásunkkor azt tapasztaltuk, hogy mindkét gáton bontás vagy elmosódás nyomai láthatók. Az is megállapítható volt, hogy a levezető árok nem optimális élőhely a hód számára, hiszen a partoldalon nagyon kevés a fásszárú növényzet, így a hód vélhetően az itt található régi patakmederágra vagy a tóba fog átmenni. Ezáltal a visszaduzzasztás problémája vélhetően magától megoldódik, de új problémák keletkezhetnek a tónál és annak töltésében. A helyiek elmondása szerint a területen élőhelyvédelmi problémák is jelentkeznek: a patakmederhez minden évben közelebb szánt a gazdálkodó, a rét és a mocsár lassanként eltűnik.
A patak mellékága után – mely a településről vezeti le a vizet – duzzasztás jelentkezett a Fekete-éren. Egyes helyiek azt mondták, hogy emiatt a házak pincéit veszélyezteti a víz. Ezek a házak azonban nagyon messze vannak a gáttól, így a problémának jelen hódhatás mellett még nincs realitása. A fák törzsét dróthálóval körbetekerték, ez sikeresen biztosította a törzsek védelmét. Ugyanakkor tartósabb megoldás lett volna olyan egyedi körülkerítést alkalmazni, ami nem érintkezik a fatörzzsel, hiszen a szorosan tekercselt dróthálót a fák növekedése miatt néhány éven belül le kell cserélni. A helyszínen egy hódvárat találtunk. Az itteni hódgátat minimum három alkalommal bontották el eddig.
A Lutra Intézet hód- és vidramonitorozási programjának egyik helyszínén jártunk. A hód jelenlétét sikerült igazolnunk, a vidráét nem. A Kolpán a vidra ritka, pedig halbőség van, nem tudni tehát, hogy miért csappant meg az őshonos ragadozó állománya. Egy nagy bukót figyeltünk meg táplálékszerzés közben.
1. Križevci – Aqualutra információs központ meglátogatása
2. Domonkosfalva _ Kercaszomor
A helyszínen egy határon átnyúló konfliktus kezelésének nehézségéről beszélgettünk. A magyar oldalon a hód élőhelyrekonstrukciót hajtott végre, egy kaszálórétre terelte a patak hosszú szakaszát, körgátjaival egy diverz, lassan áramló vizű, páratlan szépségű vizesélőhelyet alakított ki. Az unikális értékű területen természetvédelmi szempontból is van egy kis üröm az örömben, ugyanis 2006-ban a nemzeti park egy patakmedret rehabilitált a mesterséges meder túlsó partján, melybe most nem jut elég víz. Míg a magyar oldalon természetvédelmi és az elöntésből adódó gazdálkodói konfliktus jelentkezett, addig a szlovén oldalon az üregásás és a terménykár (kukoricaevés) jelent meg problémaként.
2025. novemberben és decemberben a Körösök vízrendszerén végeztük ismételt hódállományfelmérést. A 2018-as (link) és a 2021-2022-es (link) terepi felmérést követően, idén harmadik alkalommal végeztük a terület hódállományfelmérését.
2024-ben elindítottunk egy kezdeményezést annak érdekében, hogy elősegítsük a nemzetközi tapasztalatcserét a hódhatások szakszerű kezelése kapcsán. Szlovén, osztrák és magyar szakemberekkel közösen tanulmányutakat szerveztünk az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) területén, Szlovénia magyar országhatárral szomszédos részein, Burgenlandban, valamint Stájerországban. Negyedik összefoglalónkban stájerországi tanulmányútról készült beszámolót olvashatják. A tanulmányútra 2024. április 9-én került sor. Brigitte Komposch (Hódmenedzsment Stájer Régió, https://www.bibermanagement.at/) vezetett minket körbe a térség legtanulságosabb helyszínein.
A Söchau melletti patakvölgyben változatos konfliktusok alakultak ki a vízparti tájhasználat és a hód általi tájátalakító tevékenység találkozásakor. A hód gátépítő tevékenysége a természet számára visszaveszi a partélig szántott mezőgazdasági területek peremét, ami kedvez ugyan a biodiverzitásnak és a táj által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásoknak, de a gazdálkodónak bevételkiesést okoz. A területen vannak olyan gazdálkodók, akik támogatás fejében hajlandók egy 5 méter széles parti sávot kivonni a művelés alól; vannak, akik csőátvezetés beépítésével próbálkoznak; és sajnos olyanok is akadnak, akik a többiek kompromisszumkészsége ellenére csak a hódgátak illegális elbontásában látják a megoldást. Egy másik jelentős konfliktus a területen, hogy a hódok ki tudnak járni az almaültetvénybe. A sűrűn ültetett fiatal törzsek terített asztalt kínálnak nekik. Védelem hiányában a hódok néhány éjszaka alatt súlyos kárt okozhatnak a tulajdonosok több évtizedes munkájában. Szerencsére ezek a tulajdonosok is kapnak segítséget, a területeket kerítéssel vették körül, melynek alján 10-20 cm-es magasságban elektromos vezetéket feszítettek ki. A módszer sikeresen távol tartja a hódot.
Az agárterület és a felduzzasztott patak találkozása. Fotó: Juhász Erika
Leszáradt hódmocsár egy megrongált gát fölött. Fotó: Juhász Erika
Hód által kidöntött fák az almaültetvényben. Fotó: Juhász Erika
A növényzet karbantartása a hód ellen védő elektromos vezeték körül nem könnyű feladat. Fotó: Juhász Erika
Söchau-t követően Gersdorf település mellett álltunk meg, a Feistritz folyócska mellékágánál. A hódgát túl közel épült a főúthoz, így a megemelt vízszint az átereszt teljesen elborította, s félő volt, hogy egy nagyobb esőzéskor a víz az úton is átbukik, veszélyeztetve a közlekedőket. Itt a hódtól nem akartak megszabadulni, épp csak az volt a cél, hogy az áteresz szintje alá szabályozzák a duzzasztott szakasz vízszintjét. Ezt úgy lehetett elérni, hogy az úthoz legközelebb található hódgátat elbontották, a meder fölé, keresztirányban pedig egy elektromos vezetéket telepítettek napelemmel és akkumulátorral. A víz fölé kifeszített vezetékre további, a víz fölé lógó szálakat kötöttek, melyek megakadályozzák, hogy a hód hozzákezdjen a gát helyreállításához. Az úttól távolabb a hód szabadon folytathatja tájátalakító tevékenységét, a lentebb kialakított gátak már nem fogják visszaduzzasztani a vizet az útig.
Elektromos vezeték véd a hódgát szintjének emelése ellen. Fotó: Juhász Erika
Harmadik megállóhelyünk az Arnwiesenbach patakon volt, Untergroßau település felett. A területen a mezőgazdasági termelés biztosítása végett került sor hódgát-csőátvezetés telepítésére. Hegylábi környezetben a villámárvizeknek rendkívüli romboló erejük lehet, a hódgát összeomlásakor elszabaduló cső pedig műtárgyakat, hidakat rongálhat meg. A szakemberek kreatív megoldást találtak ennek kiküszöbölésére. Egy a mederbe rögzített stabil szerkezetet alakítottak ki, mely még akkor is a helyén maradt, amikor a villámárvíz nyom nélkül eltűntette azt a hódgátat, melyet az eszköz eredetileg szabályozott.
A hódgátat elvitte a villámárvíz, de a cső maradt. „Árvízbiztos” hódgát-csőátvezetés Stájerországban. Fotó: Juhász Erika
Végül Gleisdorf település felett látogattunk meg egy állandó vizű árvízi tározót a Rába balparti mellékvízfolyásán. A helyszín példaértékű, mintát ad a konfliktusok kulturált menedzseléséhez. Itt minden probléma felmerülésénél nem a hód eltávolításában, hanem a vele való együttélésben gondolkodtak, ennek megfelelően ötletes, jó mérnöki megoldásokat alkalmaztak. Ez a helyszín a helyi vízügy gondolkodását dicséri. A hód megjelenése után a völgyzárógát mederfelőli oldalának alját kirakták sziklákkal, ezzel megakadályozva a hód általi üregásást, és esztétikus partfalvédelmet alakítottak ki. A gát árapasztó túlfolyója speciális rács általi védelmet kapott a hód általi eltömítés ellen. A konfliktusok kezelését segítendő egy kezelőutat alakítottak ki a rács és a partfalvédelem megközelítéséhez. A hód a tározótérben hatalmas várat alakított ki, a tározótól feljebb pedig hódgátak és hódmocsarak láncolatát és hódcsatornák hálózatát figyelhetjük meg.
Partvédelem a tározónál. Fotó: Réder Ferenc
Hód ellen védő rács Gleisdorfnál. Fotó: Juhász Erika
A Patakrevitalizáció oldalon megjelent részletes fotóriport állomásonként, az alábbi linkekre kattintva érhető el:
2024-ben elindítottunk egy kezdeményezést annak érdekében, hogy elősegítsük a nemzetközi tapasztalatcserét a hódhatások szakszerű kezelése kapcsán. Szlovén, osztrák és magyar szakemberekkel közösen tanulmányutakat szerveztünk az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) területén, Szlovénia magyar országhatárral szomszédos részein, Burgenlandban, valamint Stájerországban. Harmadik összefoglalónkban a burgenlandi tanulmányútról készült beszámolót olvashatják. A tanulmányútra 2024. április 8-án került sor. Clemens Trixner (Hódmenedzsment Burgenland Régió, Naturschutzbund Burgenland) mutatta be nekünk az élőhelyeket.
Első állomásunk a Hoppachbach kisvízfolyás volt. Ezen a teljes mértékben agrár területen folyó kisvízfolyáson fő konfliktus a hód járatfúró tevékenységéből adódik. Az átázó hódjáratok könnyen beszakadnak, a hidat, az átjárót könnyebben alámoshatja a víz. A konfliktusok indirekt módon, természet-helyreállítással részben már sikerült megoldani. A Budapestre vezető autópályaépítés kompenzációjaként megvásárolták a vízfolyások két oldali 10 méteres sávját, így azon elvileg nehéz mezőgazdasági gépjárművek sem közlekedhetnek, tehát a part mezőgazdasági járművek alatti beszakadásának veszélye nem áll fenn. A híd védelmére pedig egy rácsszerkezetet terveztek a földbe süllyeszteni a híd lába mellett, hogy ne fúrhasson alá a hód. Itt a tartományi hódmenedzsernek lesz még feladata, mert a helybéliek az intézkedések ellenére is elbontották a hódgátat. A hódmenedzsment nemcsak technikai megoldások alkalmazásáról áll, hanem a helyiekkel folytatott kölcsönös párbeszéd is nagyon fontos eleme ezen feladatkörnek.
A Hoppachbach kisvízfolyás, partján 10 méter széles helyreállítási sávval. Fotó: Juhász Erika
Utunk a Limbach kisvízfolyás Königsdorf alatti szakaszára vezetett tovább. Ez a terület sok szempontból mintaértékű, tervezési, megvalósítási jógyakorlat. Itt is bebizonyosodott az, hogy a patakártér helyreállítása és a hódokkal kapcsolatos konfliktusok kezelése kéz a kézben jár. A projekt elsődleges célja azonban egy harmadik szempont biztosítása volt: az árvízvédelem. A Limbach kisvízfolyás korábban gyorsan, egyenes mederben folyt le a Lapincsba, ehelyett a projekt keretében megtörtént egy régi holtág visszakötése. A vízfolyás jelentős mélyítése helyett annak szélesítése mellett döntöttek, továbbá jelentős zöld gyepsávot alakítottak ki a meder mellett. Az eredeti keskeny meder meghagyása mellett, azt több helyen kinyitották, kiöblösödéseket hoztak létre. A hóddal kapcsolatos konfliktuskezelést segíti az értékesebb fák dróthálóval való védelme, továbbá az, hogy az átereszek lábazata kövekből, sziklákból készült – ebbe nem fúr a hód. A területen örömmel fogadják a hódot, mérnöki munkája látványos.
Csoportkép a résztvevőkről a Limbach vízfolyásnál. Fotó: Réder Ferenc
Egyedi törzsvédelem. Fotó: Juhász Erika
Sziklákból épült lábazat egy áteresznél. Fotó: Juhász Erika
Jennersdorf település fölött a Grieselbach kisvízfolyáson egy zöld tározóteret tekintettünk meg. Ennek a létesítménynek a célja, hogy a településre érkező villámárvizeket megfogja, a vizet szabályozottan, az árvízcsúcs apasztásával engedje tovább. Ugyanakkor a hód is létrehozott a területen egy tározóteret, gátjaival pedig az érkező vizet és annak hordalékát is lefékezte. Így az emberi tervezéssel ellentétesen jelentős feliszapolódás kezdődött területen, ezzel párhuzamosan pedig a hóddal való küzdelem is megkezdődött. Mivel a duzzasztott tározótér közepén a kotrás kivitelezhetetlen, ezért a patakot egy mély, ásott mederbe terelték a tározótér peremén. A hód azonban ezt is újragondolta, az új árok duzzasztásával megkezdte a víz visszaterelését az eredeti mederbe. Fontos hangsúlyozni, hogy a feliszapolódás problémáját alapvetően nem a hód természetes tevékenysége okozza, hanem egy tájhasználati hiba. A vízfolyás fölsőbb szakaszán partélig szántott mezőgazdasági területeket találunk (pl. kukoricaföldeket). Új konfliktusként jelenik meg, hogy a töltéshez túlságosan közel hozott hozott mesterséges mederben a hód a töltésbe is belefúr.
Tározótér Jennersdorf fölött. Fotó: Juhász Erika
Csatorna a töltésoldalban. Fotó: Juhász Erika
Visszaduzzasztás az eredeti patakmederbe. Fotó: Juhász Erika
Inzenhof mellett festői környezetben találkoztunk a hód szabad tájformáló tevékenységével. Ezt a völgytalpat kezelésbe megkapta a hód, munkájának eredménye is látványos, konfliktushelyzet pedig nem jelentkezik. A völgytalpat valamikor a területhasználatok végett lecsapolták, kiszárították. A lecsapolóárok a rét közepén húzódik, a fenntartási kotrások földanyagából szép lassan töltésjellegű depónia alakult ki a csatorna két partján. A területet kaszálással és erdőgazdálkodás révén hasznosították. Mit csinált a hód? Jó érzékkel a völgytalp felső pontján elhelyezett egy gátat és az elvezető csatorna vizét kétoldalra kinyomta a völgytalpra, aztán további gátak csatornába helyezésével megakadályozta a csatorna vízelszívó hatását.
Vadregényes vizesélőhely. Fotó: Juhász Erika
Friss gát. Fotó: Juhász Erika
Utunk végül a térség leglátványosabb hódélőhelyéhez vezetett, a Limbach kisvízfolyáshoz, annak Urbersdorf feletti szakaszára. Ezen a helyen a magánerdő-tulajdonos felismerte a jelentőségét a hód-ökoszisztémának, így itt a hód gyakorlatilag szabadkezet kapott az alkotáshoz. Egy csodálatos erdei völgy hód általi helyreállítását ismerhettük meg.
A Patakrevitalizáció oldalon megjelent részletes fotóriport állomásonként, az alábbi linkekre kattintva érhető el:
2024-ben elindítottunk egy kezdeményezést annak érdekében, hogy elősegítsük a nemzetközi tapasztalatcserét a hódhatások szakszerű kezelése kapcsán. Szlovén, osztrák és magyar szakemberekkel közösen tanulmányutakat szerveztünk az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) területén, Szlovénia magyar országhatárral szomszédos részein, Burgenlandban, valamint Stájerországban. Második összefoglalónkban a szlovéniai tanulmányútról készült beszámolót olvashatják. A tanulmányútra 2024. február 8-9. között került sor.
A beszámoló szerzője Martina Vida, a szlovéniai Lutra Institute munkatársa, aki a hódokkal összefüggő konfliktusok megelőzése és kezelése érdekében nemzetközi jó gyakorlatok adaptálásával foglalkozik országukban, nem messze a magyar határtól.
Első nap
Programunk kezdetén Predanovci település területén a Logojca vízfolyáson lévő hódgátat néztük meg. A duzzasztott víztér szabályozását szolgáló hódgát-csőátvezetést 2024. február 3-án, szombaton szereltük fel. A község már decemberben megkeresett minket a termőföldeket elöntő hódgáttal kapcsolatban. A még nagyobb konfliktusok elkerülése és a vízszint csökkentése érdekében a hódgátba két (7,5 méter hosszú és 30 cm átmérőjű) szennyvízcsövet építettünk be. A cső végén egy vasketrecet helyeztünk el (magassága 1,3 m), amely a meder aljára van rögzítve, megakadályozandó azt, hogy a hódok eltömítsék a csövet. A területen már kb. 40-50 cm-t csökkent a vízszint, ezáltal a hódok számára megfelelő élettér fennmaradt, ugyanakkor a mezőgazdasági területeket már nem önti el a víz.
Látványos hódgát a Brezovski és a Logojca patakok találkozásánál. Fotó: Juhász Erika
Hódgát-csőátvezetés a Logojca patakon, a duzzasztott vízszint szabályozásának eszköze. Fotó: Juhász Erika
Ezt követően egy magas természeti értékű területen jártunk, az Orlovščak erdőkomplexumban, ahol megnéztük a Mura folyó régi ágán található hódgátat, amelybe már 2023 áprilisában beépítettük a vízszintcsökkentőt. Črenšovci község keresett meg minket a területen, az elöntött erdőterület miatt. A konfliktus csökkentése és a magántulajdonban lévő elöntött erdőterületek vízmentesítése érdekében egy 9 méter hosszú és 315 mm átmérőjű csövet illesztettünk a gátba. A gátat azóta is kamerákkal figyeljük. Ezen a területen felhívtuk a figyelmet arra, hogy sajnos történt beavatkozás a területen a csövek beszerelése óta, valakik részlegesen elbontották a gátat a sikeres problémakezelés ellenére.
A korábban megbolygatott vízszint-szabályozó eszköz az Orlovščak erdőkomplexumban. Fotó: Juhász Erika
Harmadik állomásunk a Stara Mura és a Libovija vízfolyások találkozásánál lévő Hotiza település volt, ahol megnéztük a hódgátat, amelybe 2023 novemberében építettünk be vízszintszabályozót. Ezen a helyen a termőföld tulajdonosa keresett meg minket, mert földjét az elöntött részén nem tudta megművelni. A vízszint csökkentése érdekében 9 méter hosszú, 315 mm átmérőjű csövet tettünk a gátba. A cső végére vasketrecet (magasság 75 cm) helyeztünk el, hogy a hód ne tömítse el a csövet. Ezen a helyen a művelt földterület széle még részben elöntött, ezért a gátba még egy csövet kell majd tennünk.
Negyedik helyszínünknek a Kapca és Mala Polana települések közötti területet választottuk, ahol a Libenica-patak mentén konfliktusok alakulnak ki. A hódoknak van egy kis gátuk a patakon, és a földtulajdonosok úgy vélik, hogy a hódgát miatt van viz a földjükön. A terület mocsaras, itt korábban (a hód visszatérését megelőzően is) elsősorban vizes rétek és árterek voltak, amelyeket aztán összezsugorítottak és inetnzíven művelt mezőgazdasági területté alakítottak. A víz még mindig ott marad ezeken a területeken. Ezen a helyszínen a tanulmányút egyik vendége azt tanácsolta, hogy ássunk kézzel egy kis csatornát, amelyen keresztül az egykori meder mentén vezetjük át a vizet az erdőn keresztül, és ez valószínűleg bizonyos mértékben hozzájárul a viz levezetéséhez.
Ahol szántó és égeres találkozik a tájban, ott a vízzel kapcsolatos konfliktus kialakulása nem meglepetés. Helyszín: Kapca és Mala Polana települések között. Fotó: Juhász Erika
A nap végén megnéztük a Črnec-patakot Mala Polana faluban. A környéken elsősorban az volt a célunk, hogy a hódcsatornákat és néhány védőintézkedést szemrevételezzünk, amelyeket a helyi tulajdonosok már maguk készítettek.
Második nap
Kirándulást tettünk a Muraerdőben és két Mura holtág mentén, melyek a Muriša és a Sakastaš. Mindkét holtág mellett jól láthatóak a hódrágás jelei.
Tájkép a Muraerdőben. Fotó: Juhász Erika
Második helyszínünk a A Patku-tó nevezetű holtág és a Mura folyó egy ága volt. Megtekintettük a környéken található hódvárakat és a Mura töltésébe ásott hódüregeket. A gáton lévő lyukakat mielőbb ki kell javítani, főként azért, mert Benica falu területén a nagyvízi gát már így is rossz állapotban van.
Az ilyen helyszíneken sürgős beavatkozás szükséges. Hód által megfúrt árvízvédelmi töltés a Mura mentén. Fotó: Juhász Erika
Hódvár a Patku tónál. Fotó: Juhász Erika
A harmadik helyszínnek a Petišovci melletti Mura szakaszt választottuk, ahol a Mura folyó menti hódnyomokat és egy kis mellékágat néztünk meg.
Hódélőhely Petišovci mellett. Fotó: Juhász Erika
Ezt követően kvicsbányákat és a Nagy Parlag holtágat ismerhették meg vendégeink. Itt hód- és nutria nyomokat néztünk meg.
A nutria gyorsan terjedő inváziós fajunk. Lábnyomainak és életnyomainak felismerését a magyarországi természetvédelmi szakembereknek is el kell sajátítaniuk. Fotó: Juhász Erika
A tanulmányutat a Kót nevezetű faluban zártuk, ahol hódnyomokat, hódvárat és gátat néztünk meg a Mura folyó egy ága mentén.
Írta: Dr. Jandrasits László, Gruber Ágnes és Dr. Juhász Erika
2024-ben elindítottunk egy kezdeményezést annak érdekében, hogy elősegítsük a nemzetközi tapasztalatcserét a hódhatások szakszerű kezelése kapcsán. Szlovén, osztrák és magyar szakemberekkel közösen tanulmányutakat szerveztünk az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) területén, Szlovénia magyar országhatárral szomszédos részein, Burgenlandban, valamint Stájerországban. Első összefoglalónkban az ŐNPI területén szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be.
A tanulmányútra február 7-én került sor, az ŐNPI munkatársainak vezetésével hét hódélőhelyet ismertünk meg. A programon a szlovéniai Lutra Intézet munkatársa, valamint Stájerország és Burgenland hódmenedzserei is résztvettek.
Elsőként a Hársas-patak máriaújfalui É-i külterületi és közút menti szakaszát látogattuk meg, ahol változatos konfliktushelyzetek jelentkeztek az elmúlt években:
bal és jobb parton lévő szántószélek elárasztása
szomszédos szántókról kukorica, repce elhordása
jobb parton lévő dísznövénytelep szélének elárasztása
bal parti lucos és puhafás liget elárasztása, fák kidöntése
jobb parti túlnőtt karácsonyfás és lucfenyő erdősáv patak közeli részének elárasztása
hódváltókon 3 helyen hurkok elhelyezése
közúti hídnál a hídlábak áztatása, vízszint nem kívánatos mértékben való megemelése
aggodalom lakossági, önkormányzati részről nagyvizes, áradásos időszakban a gátak visszaduzzasztásától a déli lakott övezeti telkeknél
A 2022-es állapotról itt láthatnak egy videófelvételt. A konfliktusokra reagálva 2024-ben engedélyezett gátbontások történtek a területen, melyek a híd alatti és fölötti hódélőhelyet érintették. A Hársas-patak a hódok tevékenysége által erősen átformált vízfolyás, a konfliktusos területtől távolabb látványos hódgátak találhatók, melyek ilyen jelentős konfliktushoz nem vezetnek, ellenben értékes élőhelyeket tartanak fenn. A 2023-as csapadékos időszakban, a Rába augusztusi árvizekor sem érkezett panasz, bejelentés a patak hódgátak miatti kilépésről.
Hódtó a Hársas-patak mentén. Fotó: Juhász Erika
Hódvár a Hársas-patakon. A vár közelében nutriákkal is találkoztunk. Fotó: Juhász Erika
Kirágott és elöntött fák a Hársas-pataknál
Utunk ezt követően a Hársas-patak Hársas-tavi torkolati szakaszához vezetett, ahol a vízparti fák egy részét dróthálóval, más részét műanyaghálóval védik. A fák kidöntése zavarja a tóparton kiránduló és horgászó embereket, esztétikai értékben esik kár, valamint a járókelők félnek attól, hogy szeles időben egy-egy befaragott fa kidőlése veszélyes helyzetet okozhat. Örvendetes, hogy megtörtént az előrelépés, és számos törzs egyedi védelmére sor került. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a műanyagháló nem kínál teljes védelmet a rágáskár ellen, mindenképpen dróthálót lenne fontos használni minden törzs esetén.
Hódrágás elleni védekezés a Hársas-tónál. Fotó: Juhász Erika
Harmadik helyszínünk a Hársas-patak Apátistvánfalva Balázsfalui részén volt, ahol a hód a máriaújfalui helyzethez hasonlóan néhány méterrel egy közúti híd után épített gátat, kotorékai pedig megközelíthetik a közutat, aminek következtében az út rézsűjében keletkezhet kár. Rövid egyeztetés után arra jutottunk, hogy a rendszeres gátbontás helyett két hosszabb távon működő, szakszerű megoldás kínálkozik a probléma kezelésére: 1) a gát tetejének megbontásával minimum 6 m-es műanyagcső behelyezése, szükség esetén a csővég rácsos védelme; 2) a gát egyszeri teljes elbontása, speciális villanypásztor telepítése a meder fölött a visszaépítés megakadályozása érdekében. Ezek a módszerek szlovéniai és ausztriai tanulmányútjaink beszámolóiban kerülnek részletesen bemutatásra ottani, sikeres beavatkozások ismertetésekor.
Hódvár a közút közelében. Fotó: Juhász Erika
Ezt követően Orfaluban egy közút melletti kisvízállást (tókát) tekintettünk meg, ahol szintén megjelent a hód. Az út alatti kotorékásás, valamint a nyárfák közútra és villanyvezetékre való döntésének lehetőségét veszélyes helyzetként ítéltük meg. Mivel az élőhely nagyon kicsi kiterjedése és időszakos vízellátottsága miatt valószínűleg nem alkalmas a hód tartós jelenlétére, ezért az itt élő példány áttelepítését javasoltuk.
Intenzív hódtevékenység a tókánál. Fotó: Juhász Erika
A fokozottan védett Sásos-tó volt a következő állomásunk Farkasfán, mely egy igen értékes flórával és faunával rendelkező mocsári élőhely. A mocsarat a Huszászi-patak kíséri, ahol lakossági kérésre, elöntésből és rágásból eredő károk miatt hódgátak eltávolítására került sor. A hódok újra kimélyítettek egy korábban betemetett levezetőárkot a patak és a mocsár között, csapájuk csatornaként funkcionált, mely a duzzasztott patakmederrel való aktív kapcsolat révén támogatta a mocsár vízutánpótlását. A gátak elbontásával ez a kis hódcsatorna szárazra került, szerepe megfordult és már kedvezőtlenül érinti a mocsár vízszintjét. Javasoltuk a csatorna homokzsákokkal és agyaggal való eltömését, amely rövidesen meg is történt. Hosszútávon fontos lenne olyan megoldást kidolgozni a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésére, mely lehetővé teszi a felszíni víz és a talajvíz optimális szintjének fenntartását a természetvédelmi szempontból kiemelt értéket képviselő vizesélőhelyen. Megtekintettük a mocsár déli részén található úszó tőzegmohalápot és a kereklevelű harmatfű egy állományát. Ugyanitt véletlenül egy hódvárra bukkantunk.
Feltöltőárok vagy lecsapolóárok? Attól függ, hogy duzzasztja-e hódgát a patakot. Fotók: Juhász Erika
Az árok homokzsákkal való elzárását a nemzeti park elvégezte, a probléma megszűnt. Fotók: Dr. Jandrasits László
Néhány kép a Hársas-tó élővilágáról. Bal oldal: a jégkorszaki reliktum kereklevelű harmatfű. Jobb oldal: A területen igen jelentős szaporodó állománnyal rendelkező mocsári békák nászruhában. Fotók: ŐNPI archívum
Felsőmarác településen csapadékos időben az északi bekötőút olykor víz alá kerül, a települést pedig 7 km kerülővel lehet megközelíteni. Felmerült, hogy ez összefüggésben lehet a Berki-patakon található hódgátakkal, de ez a jelenség már a hódok érkezése előtt is ismert volt. Geodéták kimutatták, hogy a patak ásott medre magasabban fut, mint a mellette található szántó, így a nagy mennyiségű csapadékvíz a szomszéd település irányából a szántón keresztül hömpölyög. A patak másik oldalán az ŐNPI vagyonkezelésében lévő rét található, amelyre a hód kivezető csatornákat ásott a patakból. A terület benne van az AKG programban, így kaszálás idején a kivezető csatornákat elzárták, a hódgátak szintjét pedig kézi erővel csökkentették. A terület nagy részét így is kivették a támogatható kategóriából az állandó vízborítás miatt, de a program idén lejár, így már csak az idei évben van kötelezettség a kaszálásra. A tanulmányúton résztvevő csapattól az a javaslat érkezett, hogy meg kell vizsgálni, hogyan lehetne az ŐNPI rétjére kivezetni a vizet a szántó helyett, hogy kevesebb konfliktus legyen, itt pedig kialakulhatna egy új vizesélőhely.
Látványos hódrágások a Berki-patakon. Fotó: Juhász Erika
Elöntött rét a Berki-patak mentén. Fotó: Juhász Erika
Végül megérkeztünk a térség talán leglátványosabb hódökoszisztémájához. Kercaszomoron a Kerca-patakon épült hódgátat és a mellette lévő elárasztott területet tekintettük meg. A hód csatornát alakított ki egy éger-nyárfa ligethez, ezen közlekedve éri el a mindig újabban megkezdett fákat. A 2006-os patakrehabilitáció fenékküszöbére épített hódgát magassága lassan eléri a 2 m-t. A visszaduzzasztott víz azonban a rehabilitált meder felé sem tud tovafolyni, mert azon is újabb hódgátak vannak. A víz így a déli oldalon található egykori kaszálót árasztotta el, azon keresztül folyik, s csak mintegy 6-700 m megtétele után tér vissza a mederbe. Mostanra már a rét nyugati fele teljes szélességében víz alá került. megkezdődött a növényzet átalakulása is. A hódok kisebb medencéket is kialakítottak körtöltések építésével, ahol kb. 20-30 cm-rel az eredeti vízszint felé emelték a medence vízszintjét. Az itt kialakult vízvilág számos fajnak teremt kiváló életfeltételeket, javítja a környező területek talajvízszintjét, vízellátottságát, azonban kérdéses, hogy milyen hatást gyakorol a gyors folyású patak elővilágára (tegzesek, kérészek, folyami rák, szitakötők). A patakrehabilitáció sikeressége is megkérdőjeleződik, ugyanis a gátak és a patak elterelése miatt az északi gyepek szárazabbak lettek. Továbbá két irányból is konfliktusos a helyzet. A határmenti területek visszaduzzasztását a szlovén vízügyesek nehezményezik, a gyep elárasztása miatt a tulajdonost kellene kárpótolni, hiszen álltainak takarmányra van szüksége, és itt kaszálni nem lehet.
HódTérkép Blog 