A kanadai hód (Castor canadensis) a tudomány jelenlegi ismeretei szerint jelenleg nem fordul elő hazánkban.

Egyre több médiafelületen és szájhagyomány útján is megállíthatatlanul terjednek az ezzel ellentétes információk. Sokan azt állítják, kanadai hódokat telepítettek vissza az őshonos faj helyett, mivel az eurázsiai hód nem épít gátat, várat. Ez tévhit! A két faj építési hajlama egyáltalán nem különbözik egymástól.

FELHÍVÁS!

Tisztelettel kérjük a hódok gyérítésében résztvevő vadászokat arra, hogy küldjenek nekünk felülnézeti fotót az elejtett példányok kifőzött koponyájáról. A két faj az orrcsont járomíven való “túlnyúlása” alapján nagy biztonsággal elkülöníthető egymástól.

Amennyiben “gyanús” egyedekre bukkanunk, a származási hely környékén a későbbi elejtésekkor genetikai mintavételt is érdemes lesz végezni. SZINTE KIZÁRTNAK tartjuk azt, hogy a kanadai hód jelenlétét sikerül igazolni hazánkban. Ha mégis, akkor a témában tudományos publikációt írunk, és kezdeményezzük az inváziós faj visszaszorítását.

Leveleiket ezen az e-mail címen várjuk: hodterkep@ecolres.hu

Tények a két hódfajról

Az Európában őshonos faj, az eurázsiai hód (Castor fiber) és az Észak-Amerikában őshonos kanadai hód a rágcsálók (Rodentia) rend egyazon nemének (Castor) két faja, melyek évmilliókkal ezelőtt különültek el egymástól. Megkülönböztetésük legbiztosabb módja a genetikai vizsgálat (hiszen kromoszómaszámuk eltérő), azonban bizonyos koponyamorfológiai bélyegek alapján is meg lehet állapítani, hogy melyik faj egyedét látjuk. A két faj hibridizációra nem képes.

Életmódjukban, viselkedésükben nagy eltérést nem találhatunk, ezügyben inkább az élőhelyi adottságok a befolyásoló tényezők. Ez alapján azt is elmondhatjuk, hogy az eurázsiai hód ugyanannyira hajlamos gátépítésre, mint az észak-amerikai rokona, amennyiben az általa elfoglalt territórium hidrológiai adottságai megkívánják. Azaz, hogy ha a kotorékbejárat eltakarására elegendő vízszint nem áll rendelkezésre, akkor a vízfolyás gát általi duzzasztásával az eurázsiai hód is megteremti magának a megfelelő életkörülményeket. A hódvár építése úgyszintén jellemző az őshonos hódfajra is, a territórium adottságaitól függően kisebb-nagyobb hódvárakat is találhatunk mind a nagy folyóink, mint a kisvízfolyások mentén.

Kanadai hódot legutóbb 25 évvel ezelőtt találtak hazánkban, a Hortobágyi Nemzeti Park területén, ahova tévedésből telepítették a faj néhány egyedét még az 1990-es évek elején. Szintén kanadai hódnak bizonyult egy feltehetőleg Ausztriából érkezett egyed, amelyet 35 éve az osztrák határnál, a Pinka-patak medrében találtak lelőve.

Azóta azonban minden elhullottan talált és gyérítésből származó egyed eurázsiai hódnak bizonyult. Semmi sem utal arra, hogy a kanadai hódok szaporodó állományt hoztak volna létre hazánkban.

A hódállomány hazai történetéről egy a Természetvédelmi Közleményekben megjelent cikkünkben (link) olvashatnak bővebben.

A kanadai hód az EU friss rendelete szerint hazánkban is inváziós fajnak számít, jelenléte nem kívánatos a hazai faunában. Az eurázsiai hód ma már országszerte elterjedt. Hatásainak más gazdasági szempontokkal és élőhelyvédelmi szempontokkal (pl. idős faállományokban jelentkező rágáskár mérséklése) való összeegyeztetése érdekében gyérítési engedélyek vannak érvényben. Kisvízfolyások mentén azonban gátjaik segítik a felszínivíz-, és talajvízkészleteink védelmét. Tehát a faj kapcsán problémás és értékes hatások egyaránt jelentkeznek, előbbiek kezelése, utóbbiak következetes védelme pedig stratégiai tervezést igényel.

Dr. Juhász Erika és Kanizsay Borbála (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont), Czabán Dávid (független kutató)